Mire a nyugdíjcélú megtakarítók rájönnek, hogy tévedtek, már sajnos túl késő lehet...
A szitkom-ismétlések megrögzött nézőiként (és egy igazi Felix/Oscar kombinációként) a nővérem és én imádtuk a Páratlan párost, amíg felnőttünk. Az egyik kedvenc epizódunkban Felix (Tony Randall) egy tárgyalóteremben játszódó jelenetben szidja a tanút, hogy „soha ne feltételezzen”, majd egy táblával demonstrálja, hogy mi történik, ha ezt megteszi. Több évvel később, mint amennyit be akarok vallani, a „feltételezés” szó puszta említése is mosolyt csal az arcomra.
De a feltételezések nem mindig nevetségesek, és ez minden bizonnyal igaz a nyugdíjtervezésre is, ahol a „reménykedj a legjobbakban, tervezz a legrosszabbra” egy ténylegesen ésszerű mottó. A téves – és általában túl rózsás – nyugdíjtervezési feltételezések különösen problematikusak, mert mire a nyugdíjas vagy nyugdíj előtt álló személy rájön, hogy a terve bajban van, már nem sok lehetősége van a korrekcióra; és a kevesebbet költeni vagy tovább dolgozni az egyetlen járható út.
Íme néhány gyakori – és veszélyes – feltételezés, amit az emberek a nyugdíjtervezés során elkövetnek:
1. A részvény- és kötvénypiaci hozamok biztosan robusztusak lesznek.
2. Az infláció jóindulatú lesz.
3. Képes lesz 65 éves kora után is dolgozni.
4. Örökölni fog.
És íme néhány ésszerű lépés ezek elkerülésére:
1. Csökkentse a piaci hozamra vonatkozó előrejelzéseit, és fontolja meg a tervezett visszavonási arány lefelé történő módosítását.
2. Használjon hosszabb távú inflációs számokat a tervezéshez, és fontolja meg az inflációs fedezetek alkalmazását a nyugdíjas portfóliójában.
3. Készüljön fel arra, hogy más intézkedésekre, például a megtakarítási rátájának növelésére támaszkodik, ha nem tud tovább dolgozni.
4. Ne hagyatkozzon az örökségre és tájékozódjon időben.
Veszélyes nyugdíjas feltételezés 1. – „A részvény- és kötvénypiaci hozamok kiegyensúlyozottak lesznek”
A legtöbb nyugdíjkalkulátor azt kéri, hogy becsülje meg, hogy a portfóliója milyen hozamot fog elérni a tartási időszak alatt. Csábító lehet, hogy erős hozamokat adjunk meg, hogy elkerüljük az olyan nehéz döntéseket, mint a nyugdíjazás elhalasztása vagy a kevesebb kiadás – de ezt kétszer is gondolja meg!
Az biztos, hogy a részvények hosszú távú hozamai meglehetősen erősek voltak. Az S&P 500 éves szinten több mint 10%-os hozamot ért el 1926-tól 2021 végéig, és az elmúlt 15 év hozamai ugyanebben a tartományban mozogtak. Voltak azonban bizonyos szakaszok a piaci történelemben, amikor a hozamok ennél jóval kisebbek voltak; a 2009-ben véget ért évtizedben például – az úgynevezett „elveszett évtizedben” – az S&P 500 éves alapon valójában pénzt veszített.
A részvények gyenge teljesítményének oka abban az időszakban az volt, hogy 2000-ben, az időszak elején drágák voltak. A részvényárfolyamok most sem az Armageddon közepén vannak, de nem is számítanak olcsónak az összes mércével mérve. A Morningstar ár/valós érték mérőszáma azt jelzi, hogy az általunk vizsgált univerzumban szereplő részvényekkel valós értékük alatt kereskednek. Egy másik értékelési mutató, a Shiller P/E arány, amely a ciklikus tényezőket is figyelembe veszi, jelenleg 30-on áll, míg a hosszú távú átlag alig több mint fele ennek az értéknek. A kötvényhozam-előrejelzések a növekvő kötvényhozamoknak köszönhetően kezdenek felfelé ívelni, de abszolút értékben nem jelentenek semmi kiugrót, különösen az inflációval kiigazított alapon.
Mit tegyen helyette? Kevésbé hagyatkozzon a piaci hozamra vonatkozó előrejelzésekre, és fontolja meg a tervezett elvonási ráta csökkentését!
Ezek az értékelési mutatók azt sugallják, hogy a körültekintő befektetőknek a biztonság kedvéért némileg csökkenteniük kell a piaci hozamra vonatkozó előrejelzéseiket, legalábbis a következő évtizedben, és ez kihat a nyugdíjtervezésre is. A nyugdíjjövedelemmel kapcsolatos nemrégiben végzett kutatásunkban például a részvényekre és kötvényekre vonatkozó nagyon szerény hozamelvárások beágyazása egy 3%-os tartományba eső biztonságos, kiindulási elvonási százalékot eredményezett. De azt is megvizsgáltuk, hogyan lehet ezt a kezdő százalékot növelni, beleértve a kiadások némi variálhatóságát is.
Veszélyes nyugdíjas feltételezés 2. – „Az infláció jóindulatú lesz”
Az elmúlt két évtized nagy részében az infláció nem jelentett problémát, a fogyasztói árindex a legtöbb évben csak 3%-kal vagy még ennél is kevesebbel emelkedett. Ez megkönnyítette az infláció figyelmen kívül hagyását vagy legalábbis lekicsinyítését a nyugdíjkiadások előrejelzésekor. A közelmúlt eseményei azonban jól mutatják, hogy milyen veszélyes azt feltételezni, hogy a fogyasztói árak stabil állapotban maradnak, mivel a legfrissebb inflációs mutató 21,1%-os növekedést mutatott a 2022 októberére végződő évre vonatkozóan. Amennyiben az infláció továbbra is magas marad, a nyugdíjasoknak a vártnál többet kellene kivenniük a portfóliójukból, csak hogy az életszínvonalukat fenntarthassák. Bill Bengen, az eredeti „4%-os irányelv” kutatás szerzője, amikor 2021 decemberében interjút készítettünk vele, pontosan ezzel a kérdéssel kapcsolatos aggályait fogalmazta meg.
Mit tegyen helyette? Használjon hosszabb távú inflációs számokat a tervezéshez, és vegye figyelembe az infláció elleni fedezeteket is a nyugdíjas portfóliójában!
Ahelyett, hogy azt feltételeznék, hogy az infláció jó és alacsony marad a nyugdíjazás előtti és alatti években, a befektetőknek hosszabb távú inflációs számokat kellene használniuk a tervezési döntéseikhez. Bár indokolatlanul pesszimistának tűnik azt feltételezni, hogy a jelenleg magas inflációs értékek a végtelenségig fennmaradnak, a 4% vagy akár 6% is ésszerű kiindulópont. És amennyire csak lehet, a befektetőknek a tényleges fogyasztási kosaruk alapján kell testre szabniuk inflációs előrejelzéseiket. Például az egészségügyi költségek gyakran nagyobb szeletét teszik ki sok nyugdíjas kiadásainak, mint az átlagnépesség esetében, míg a lakhatási kiadások kisebb részét képezhetik a nyugdíjasok teljes kiadásainak, különösen, ha saját házuk van.
Az a lehetőség, hogy az infláció a nyugdíjas évei alatt magasabb lehet, mint például 2000 és 2020 között, szintén amellett szól, hogy a nyugdíjas portfólióba inflációs fedezetet helyezzenek el, hogy ezzel is segítsenek megőrizni a vásárlóerőt, amint elkezdik elkölteni a nyugdíjas vagyonukat. Ez azokat a részvényeket jelenti, amelyek történelmileg minden más eszközosztálynál nagyobb eséllyel tudták megelőzni az inflációt, valamint igaz a kincstári inflációval védett értékpapírokra és az I. kötvényekre, az árukra, a nemesfém részvényekre és az ingatlanokra is. Ez természetesen ellene szól annak is, hogy túl sok vagyont tartsunk fix kamatozású befektetésekben, amelyek hozampotenciálja negatív, ha az inflációt is figyelembe vesszük.
Veszélyes nyugdíjas feltételezés 3. – „Képes lesz 65 éves kora után is dolgozni”
Ne törődjön azzal, hogy mit érez a hosszabb munkavégzéssel kapcsolatban. A hosszabb munkavégzés pénzügyi előnyei megcáfolhatatlanok. A folyamatos portfólió-hozzájárulások, a késleltetett visszavonások és a késleltetett társadalombiztosítási bejelentés mind nagymértékben növelhetik a nyugdíjas portfólió tartósságát. Tekintettel ezekre a megfontolásokra, valamint a nyugdíjak csökkenésére, a növekvő élettartamra és arra, hogy a pénzügyi válság sok nyugdíj előtt álló portfólióját megviselte, nem meglepő, hogy az idősebb felnőttek kitolják a tervezett nyugdíjba vonulás időpontját. Míg az 1991-es Employee Benefit Research Institute's Retirement Confidence Survey felmérésében a megkérdezetteknek mindössze 11%-a mondta, hogy 65 éves kora után tervezi a nyugdíjba vonulást, addig a 2021-es felmérésben ez az arány több mint háromszorosára, 39%-ra nőtt.
Mégis úgy tűnik, hogy a nyugdíj előtt állók nyugdíjba vonulási tervei és a tényleges nyugdíjba vonulás elhalasztása között nincs kapcsolat. Az EBRI kutatása szerint a munkavállalók 46%-a a tervezettnél korábban hagyja el a munkaerőpiacot. Az eltérés egy része, különösen a közelmúltban, a megnövekedett portfólióegyenlegeknek köszönhető, amelyek a részvénypiac meghosszabbodott felfutásának eredményei. De egyeseknél valószínűleg szerepet játszanak az egészségügyi megfontolások (a munkavállaló, a házastárs vagy a szülők egészségi állapota), a munkanélküliség vagy a munkahely tarthatatlan fizikai igénybevétele is.
Mit tegyen helyette? Készüljön fel arra, hogy más megoldásokhoz folyamodik, például a megtakarítási arány növeléséhez!
Bár a hosszabb ideig tartó munkavégzés háromszoros előnyhöz juttathatja a nyugdíjbiztosítást – ahogyan azt fentebb már felvázoltuk –, hiba lenne azt feltételezni, hogy erre képes lesz. Ha átfutotta a számokat, és úgy tűnik, hogy nem lesz elég, tervezheti, hogy tovább dolgozik, miközben más óvintézkedéseket is beiktat, például növeli a megtakarítási rátát és csökkenti a nyugdíjas éveire tervezett kiadásait. Legalább a 65 éves kora utáni jövedelmi előrejelzéseit vágja le, hogy számoljon azzal a lehetőséggel, hogy későbbi éveiben nem tud – vagy nem akar – olyan magas jövedelmet szerezni, mint a csúcskereseti éveiben.
Veszélyes nyugdíjas feltételezés 4. – „Örökséget fog kapni”
A filmekben szokás, hogy a gyerekek elszomorodnak, amikor a szüleik nem hagynak rájuk örökséget, és néhány tanulmány meg is mutatja, hogy a gyerekek várakozásai és az esetleges váratlanul érkező összegek között eltérés lehet. Míg a Natixis által megkérdezett ezredfordulósok mintegy 70%-a mondta, hogy várakozásai szerint váratlan pénzösszegre számít, addig szüleiknek csak 40%-a tervezte, hogy örökséget hagy rájuk. A Schwab felmérése hasonló eltérést állapított meg az örökösök elvárásai és a valóság között. A növekvő élettartam, a hosszú távú ápolási igényekkel és a növekvő hosszú távú ápolási költségekkel együtt ez azt jelenti, hogy még azok a szülők sem biztos, hogy átörökíthetnek vagyont, akik azt szeretnék, hogy a gyermekeik örököljenek tőlük.
Azok a felnőtt gyermekek, akik olyan örökségre számítanak, amely nem valósul meg, hajlamosak lehetnek túlköltekezni és alultakarékoskodni a csúcskereseti éveik alatt. És mire a szüleik elhaláloznak, és végül nem hagynak rájuk vagyont – vagy sokkal kevesebbet, mint amire számítottak –, lehet, hogy már túl késő lesz pótolni a hiányt.
Mit tegyen helyette? Ne hagyatkozzon az örökségre, tájékozódjon időben!
Ne hagyatkozzon ismeretlen ismeretlenekre. Ha várható örökséget épít be a nyugdíjtervezésébe, bölcs dolog minél hamarabb elkezdeni beszélgetést kezdeményezni erről a témáról. Alternatív megoldásként, ha nem akar vagy nincs szüksége örökségre, de gyanítja, hogy a szülei lemondanak a saját fogyasztásukról, hogy önnek adjanak, akkor ezt a beszélgetést is lefolytathatja.
