Mi az a dollárköltség-átlagolás?
Maga a befektetés egy valódi kihívást jelenthet. Még azok a tapasztalt befektetők is, akik megpróbálják időzíteni a piacot – hogy a legmegfelelőbb pillanatokban vásároljanak –, még ők is könnyen alulmaradhatnak.
A dollárköltség-átlagolás egy olyan stratégia, amely megkönnyítheti a bizonytalan piacok kezelését azáltal, hogy a vásárlásokat automatikussá teszi, illetve támogatja a befektető azon törekvését is, hogy rendszeresen befektessen.
A dollárköltség-átlagolás azt jelenti, hogy egy bizonyos időszakon keresztül, rendszeres időközönként ugyanazt a pénzösszeget fektetik be egy célértékpapírba, függetlenül az árfolyamtól. Ennek alkalmazásával a befektetők csökkenthetik az egy darab részvényre jutó átlagos költségüket, és mérsékelhetik a portfóliójukra gyakorolt volatilitás hatását.
Ez a stratégia tulajdonképpen kiküszöböli azt az erőfeszítést, amely ahhoz szükséges, hogy a piacot a legjobb árfolyamokon történő vásárlásra időzítsék.
A dollárköltség-átlagolást állandó dollár tervnek is nevezik.
FONTOS TUDNIVALÓK
• A dollárköltség-átlagolás az a gyakorlat, amikor rendszeres időközönként azonos összegeket fektetünk be szisztematikusan, függetlenül az értékpapír árfolyamától.
• A dollárköltség-átlagolás csökkentheti az árfolyam-ingadozás általános hatását, és csökkentheti a részvényenkénti átlagos költséget.
• Az emelkedő és csökkenő piacokon történő rendszeres vásárlással a befektetők több részvényt vásárolnak alacsonyabb árfolyamon, és kevesebbet magasabb árfolyamon.
• A dollárköltség-átlagolás célja, hogy megelőzze a rosszul időzített egyösszegű befektetést egy potenciálisan magasabb árfolyamon.
• A kezdő és a régóta befektető befektetők egyaránt profitálhatnak a dollárköltség-átlagolásból.
A dollárköltség-átlagolás működése
A dollárköltség-átlagolás egy egyszerű eszköz, amelyet a befektető hosszú távon megtakarításai és vagyona gyarapítására használhat. A befektető számára ez egyúttal egy mód arra is, hogy figyelmen kívül hagyja a szélesebb piacok rövid távú ingadozásait.
A hosszú távú dollárköltség-átlagolás egyik legjobb példája bármilyen megtakarítás alkalmazása, mint egy nyugdíjcélú megtakarítás, ahol a befektetés árától függetlenül rendszeresen fektetnek be.
A nyugdíjbiztosítás esetében a befektető választhatja meg a befizetendő összeget, valamint a terv által kínált befektetéseket, amelyekbe befektetnek. Ezután a befektetések minden fizetési időszakban automatikusan történnek. A piacok alakulásától függően több vagy kevesebb értékpapír kerülhet a munkavállalók számlájára.
A dollárköltség-átlagolás nyugdíjbiztosításon kívül is alkalmazható. Például a befektetők ugyanennek a módszernek az alkalmazásával használhatják a kölcsönös vagy indexalapok rendszeres vásárlására, akár egy másik adókedvezményes számlán, például egy TBSZ számlán, vagy akár egy adóköteles brókerszámlán is.
A dollárköltség-átlagolás az egyik legjobb stratégia az ETF-ekkel kereskedni kívánó kezdő befektetőknek is. Emellett a befektetők számára számos osztalék-visszatelepítési terv is lehetővé teszi a dollárköltség-átlagolást a rendszeres vásárlások révén.
A dollárköltség-átlagolás előnyei
• A dollárköltség-átlagolás csökkentheti a befektetésekre fordított átlagos összeget.
• Megerősíti a rendszeres befektetés gyakorlatát, hogy idővel vagyont építsen.
• Automatikus, és megspórolhatja a befektetés időpontjával kapcsolatos aggodalmakat.
• Kiküszöböli a piaci időzítés buktatóit, például, hogy csak akkor vásárol, amikor az árak már emelkedtek.
• Biztosíthatja, hogy már akkor a piacon legyen, és készen álljon a vásárlásra, amikor az események az árakat magasabbra küldik.
• Kivonja az érzelmeket a befektetésből, és megakadályozza, hogy potenciálisan veszélyeztesse a portfóliója hozamát.
Kinek érdemes dollárköltség-átlagolást használni?
A dollárköltség-átlagolás befektetési stratégiáját minden olyan befektető alkalmazhatja, aki ki akarja használni ennek az előnyeit; úgymint a potenciálisan alacsonyabb átlagköltség és a rendszeres időközönként történő automatikus befektetés. Ez egy olyan módszer, amely megszabadítja attól a stressztől is, hogy a piac ingadozása esetén nyomás alatt kelljen vásárlási döntéseket hoznia.
A dollárköltség-átlagolás különösen hasznos lehet a kezdő befektetők számára, akik még nem rendelkeznek kellő tapasztalattal vagy szakértelemmel ahhoz, hogy megítéljék a vásárlás legmegfelelőbb pillanatait.
Megbízható stratégia lehet az olyan hosszú távú befektetők számára is, akik elkötelezettek a rendszeres befektetés mellett, de nincs idejük vagy kedvük a piac figyelésére és a megbízások időzítésére.
A dollárköltség-átlagolás azonban mégsem mindenkinek való. Nem feltétlenül megfelelő azokban a befektetési időszakokban, amikor az árak stabilan az egyik vagy a másik irányba tendálnak. Mindenképpen vegye figyelembe a tervezett befektetéssel kapcsolatos kilátásait, valamint a szélesebb piacot, amikor a dollárköltség-átlagolás alkalmazásáról dönt.
Gyorstalpaló: Ne feledje, hogy a dollárköltség-átlagolás által megkövetelt ismételt befektetés magasabb tranzakciós költségeket eredményezhet, mintha egy adott összeget csak egyszer fektetne be!
Speciális szempontok
Fontos megjegyezni, hogy a dollárköltség-átlagolás jól működik egy befektetés egy adott időszak alatt történő megvásárlásának módszereként, amikor az árfolyam felfelé és lefelé ingadozik. Ha az árfolyam folyamatosan emelkedik, a dollárköltség-átlagolást alkalmazók végül kevesebb részvényt vásárolnak. Ha az árfolyam folyamatosan csökken, akkor folytathatják a vásárlást, miközben inkább a háttérben kellene maradniuk.
A stratégia tehát nem tudja megvédeni a befektetőket a csökkenő piaci árak kockázatától. Sok hosszú távú befektető kilátásaihoz hasonlóan ez a stratégia is azt feltételezi, hogy az árak, bár időnként eshetnek, végül emelkedni fognak.
Ha ezt a stratégiát egy-egy részvény megvásárlására használjuk anélkül, hogy a vállalat részleteinek utánajárnánk, az szintén károsnak bizonyulhat. Ez azért van így, mert a befektető akkor is folytathatja a részvényvásárlást, amikor egyébként abbahagyná a vásárlást vagy éppen kiszállna a pozícióból.
A kevésbé tájékozott befektetők számára ez a stratégia sokkal kevésbé kockázatos, ha inkább indexalapok, nem pedig egyedi részvények vásárlására alkalmazzák.
A dollárköltség átlagolási stratégiát alkalmazó befektetők idővel általában csökkentik a befektetés költségalapját. Az alacsonyabb költségalap kisebb veszteséget eredményez az árfolyamában csökkenő befektetéseken, és nagyobb nyereséget generál az árfolyamában növekvő befektetéseken.
Példa a dollárköltség-átlagolásra
Joe elindított egy befektetési számlát. Kéthetente 1000 dolláros fizetést kap. Joe úgy határoz, hogy minden fizetési időszakban a fizetése 10%-át, azaz 100 dollárt a befektetési számlájára fizet.
Úgy dönt, hogy a befizetés 50%-át egy nagy tőkeértékű befektetési alapba, 50%-át pedig egy S&P 500 indexalapba teszi. Minden második héten Joe adózás előtti fizetésének 10%-a, azaz 100 dollárja 50 dollár értékben vásárol mind a két alapból, függetlenül az alap árfolyamától.
Az alábbi táblázatban látható, hogy Joe 100 dolláros befizetéseinek a fele 10 bérfizetési időszak alatt az S&P 500 indexalapba került. A 10 fizetés során Joe összesen 500 dollárt, azaz heti 50 dollárt fektetett be. Az alap árfolyama ez idő alatt emelkedett is és csökkent is.
A dollárköltség átlagolás eredményei:
• Joe a 10 fizetési időszak alatt összesen 500 dollárt költött, és 47,71 részvényt vásárolt.
• Átlagosan 10,48 dollárt fizetett (500 dollár/47,71 dollár).
• Joe különböző mennyiségű részvényt vásárolt, mivel az indexalap értéke a piaci ingadozások miatt nőtt és csökkent.
Az eredmények, ha Joe egy összegben költött volna:
Tegyük fel, hogy Joe a dollárköltség-átlagolás alkalmazása helyett a 4. fizetési időszakban egyszerre költötte el az 500 dollárt. Részvényenként 11 dollárt fizetett.
Ez 45,45 részvény vásárlását eredményezte volna (500 $/$11).
Joe nem tudhatta, hogy mikor a legjobb vásárolni. A dollárköltség átlagolás alkalmazásával azonban több áresést is ki tudott használni annak ellenére, hogy a részvények ára 11 dollár fölé emelkedett. Végül több részvényt (47,71) szerzett alacsonyabb átlagáron (10,48 dollár).
Jó ötlet-e a dollárköltség-átlagolás?
Lehetséges, hogy igen. A dollárköltség-átlagolás során rendszeres időközönként ugyanazt az összeget fektetjük be, és ezzel remélhetőleg csökkentjük az átlagos vételi árat. Már akkor is a piacon leszünk, amikor az árak csökkennek, és akkor is, amikor emelkednek. Ezzel ki leszünk téve a mélypontoknak, amikor azok bekövetkeznek, és nem kell megpróbálnunk időzíteni őket. Ha rendszeresen befektetünk egy fix összeget, akkor azzal több részvényt fogunk vásárolni, amikor az árfolyam alacsonyabb, mint amikor magasabb.
Miért használnak egyes befektetők dollárköltség-átlagolást?
A dollárköltség-átlagolás legfontosabb előnye, hogy csökkenti a befektetői pszichológia és a piaci időzítés negatív hatásait a portfólióra. A dollárköltség-átlagolás mellett elköteleződve a befektetők elkerülhetik annak kockázatát, hogy kapzsiságból vagy félelemből kontraproduktív döntéseket hozzanak, például többet vásárolnak, amikor az árak emelkednek, vagy pánikszerűen eladnak, amikor az árak csökkennek. Ehelyett a dollárköltség-átlagolás arra kényszeríti a befektetőket, hogy arra összpontosítsanak, hogy minden időszakban egy meghatározott összeggel járuljanak hozzá, miközben figyelmen kívül hagyják a célértékpapír árfolyamát.
Milyen gyakran érdemes befektetni dollárköltség-átlagolással?
Ami a stratégia tényleges alkalmazását illeti, az, hogy milyen gyakran alkalmazza, függhet az Ön befektetési horizontjától, piaci kilátásaitól és a befektetéssel kapcsolatos tapasztalataitól. Ha az Ön kilátásai szerint a piac mozgásban van, és végül emelkedni fog, akkor érdemes kipróbálnia. Ha hosszú távú befektetésre tervezi használni, és azon gondolkodik, hogy milyen időközönként van értelme vásárolni, fontolja meg, hogy minden fizetésének egy részét a rendszeres vásárlásokra fordítja.
