Ez a három lépés segíthet abban, hogy egy (többnyire) gondtalan portfóliót hozzon létre.
A Morningstar egyszer végzett egy kutatást, amely azt vizsgálta, hogy mi történne, ha a befektetési alapok portfólióinak állományait befagyasztanák az időben, és a következő évben nem változtatnának rajtuk. És Ön szerint mi lett a meglepő végkövetkeztetés? A válasz meglepő! Azok a portfóliók, amelyek feltételezték, hogy nincs további módosítás, általában felülmúlták a tényleges portfóliók hozamát, amelyek az alapkezelők kereskedési tevékenységét tükrözték. Más szóval, az alapok jobban teljesítettek volna, ha az alapkezelők nem kereskedtek volna.
A befektetőknek ezt a megállapítást a saját portfólióik kezelésénél is érdemes megszívlelniük. Míg egyes befektetők a gyakori ellenőrzésre és a kiegyensúlyozás módosítására esküsznek, én bármikor elfogadnám a jóindulatú „elhanyagolást”.
Sok jó okunk van arra, hogy ne nyúljunk bele a dolgokba. Az első a fent említett „befagyasztott” portfóliókhoz vezet vissza: feltételezve, hogy gondosan ügyelt a kiindulási eszközallokációra, és kiváló minőségű befektetéseket választott ki a portfólió feltöltéséhez – ugyanis a túl gyakori variálás rosszabb eredményre vezethet, mintha nem mozogna. (A portfóliókezelés egyik legjobb axiómája: „Ne csak csináljon valamit – álljon is oda!”). A kereskedés emellett megnövelheti a költségeket, mind a tranzakciós-, mind az adóköltségeket, ami rontja a hozamot.
Egy másik ok, amiért nem érdemes a befektetésekkel túl sokat foglalkozni, az a stressz-szint csökkentése. Ha az ellenőrzéseket egy egyszerű éves felülvizsgálatra korlátozza, kevésbé fog megizzadni a kis piaci mozgások miatt. Végül, de semmiképpen sem utolsósorban, előfordulhatnak olyan időszakok az életében, amikor időhiány vagy esetleg egészségügyi okok miatt nem akar vagy nem tud sok időt fordítani a portfóliójára. Egy rendkívül alacsony karbantartási igényű portfólió kialakítása segít abban, hogy semmi katasztrofális ne történjen, ha egy évig vagy akár hosszabb ideig nem tudna a portfóliójával foglalkozni.
Természetesen a portfólió zökkenőmentes kezelésének aranyszabálya az, ha a portfóliókezelését egy magas szintű pénzügyi tanácsadóra bízza. (Azonban előzetesen alaposan vizsgálja meg a potenciális pályázókat!)
De ha Ön mégis egy „bébiszitter nélküli” portfóliót szeretne építeni, akkor a következő kulcsfontosságú lépéseket kell megtennie:
1. lépés: Találja meg a portfóliója igazi irányát
Az alacsony karbantartási igényű portfólió létrehozásának kiindulópontja az, hogy kellő figyelmet fordítson az eszközallokációra. Ez a döntés – még az értékpapírok kiválasztását is ideértve – fog a legnagyobb hatással lenni arra, hogy a portfóliója hogyan viselkedik a jövőben.
Az olyan taktikai stratégiák, amelyek az eszközosztályok közötti zsonglőrködést feltételezik, automatikusan kikerülnek a kosárból. Végül is a cél az, hogy ne kelljen rendszeresen menedzselni. De az eszközallokációban – még egy kezelés nélküli (stratégiai) megközelítéssel is – az a trükkös, hogy sok helyzetben a „helyes” eszközallokáció valójában egy mozgó célpont. A nyugdíj előtti években jellemzően a nagy részvénysúlynak van értelme, de a nyugdíjba vonulás és az abból a portfólióból történő költekezés közeledtével valószínűleg át akar majd térni a készpénz és a kötvények nagyobb súlyozására.
A célzott befektetési alapok elegánsan kezelik ezt a kérdést azzal, hogy az évek múlásával konzervatívabb irányba mozdulnak el; ezek a befektetések végső soron a kezelés nélküli befektetések. Ha nem zavarja egy olyan eszközallokáció, amely nem feltétlenül az Ön konkrét helyzetére van szabva, akkor az alacsony vagy karbantartást egyáltalán nem igénylő portfólió keresése egy jó minőségű célzott befektetési alappal kezdődhet és végződhet. És ne feledje, a célzott befektetési alapnak nem kell felemésztenie az egész portfólióját!
Ha szeretne nagyobb befolyást gyakorolni az eszközallokációra, mint amit egy target-date alap lehetővé tesz, fontos, hogy átgondolja a kockázati kapacitását és a kockázattűrő képességét. A kockázati kapacitás arra vonatkozik, hogy mekkora kockázatot engedhet meg magának, tekintettel arra, hogy milyen közel áll a portfóliójából történő kiadásokhoz, míg a kockázattűrés arra vonatkozik, hogy pszichológiailag és érzelmileg mekkora volatilitást tud elviselni. A Morningstar Lifetime Allocation Indexek a különböző életszakaszokban lévő, különböző kockázattűrő képességű befektetők számára épeszű eszközallokációs keverékeket mutatnak. A célzott befektetési alapok eszközallokációi egy másik forrásként szolgálnak útmutatásként arra vonatkozóan, hogy az életszakasztól függően hogyan kell az eszközöket elosztani.
Ezek a referenciaértékek jó kiindulópontot jelenthetnek az eszközallokációhoz, de az agresszív és konzervatív befektetések keverékét saját helyzetéhez is igazíthatja: például a munkája típusához, valamint a megtakarítási arányához. Ez a fajta testreszabás különösen értékes, ha már nyugdíjas, és aktívan költ a portfóliójából.
Megjegyzendő, hogy a Morningstar Lifetime Allocation Indexek és a célzott befektetési alapok kis mértékű allokációkat tartalmaznak olyan eszközosztályokba, mint az árucikkek és az ingatlanbefektetési alapok. Ezek az eszközosztályok diverzifikációt adhatnak hozzá, de a túlbonyolítás elkerülése érdekében a portfóliójának a fő eszközosztályokhoz való allokációira összpontosítanak, úgymint amerikai részvények, külföldi részvények, kötvények és készpénzállományok.
Amellett, hogy mérlegeli a kiindulási eszközallokációt, gondolja át, hogy ez az eszközallokáció idővel hogyan fog változni. Például 55 éves koráig 70%-os részvény/30%-os kötvényportfóliót célozhat meg, de 65 éves korára 60%-os részvény/40%-os kötvényportfólióra csökkentheti. A Morningstar Lifetime Allocation Indexek, illetve a jó minőségű, célhoz kötött alapok itt is segíthetnek a portfólió „röppályájának” vizualizálásában.
2. lépés: Válassza ki az alacsony költségű és jól diverzifikált építőelemeket
Miután meghatározta portfóliója eszközallokációját, és a számlák számát a minimálisra csökkentette, figyelmét a portfólió(k) feltöltéséhez szükséges lehető legegyszerűbb építőelemek azonosítására fordíthatja.
Hosszú távú befektetéseihez a széleskörű „teljes piaci” indexalapok és a tőzsdén kereskedett alapok messze a legkevesebb karbantartást igénylő választások; portfólióik garantáltan egy adott piaci szegmenst követnek, kevesebb költséggel, és általában nem befolyásolják őket a menedzsment ki-be járkálása vagy az anyavállalatnál bekövetkező fejlemények.
A „teljes piacra” vonatkozó termékek legjobb tulajdonsága, hogy egyetlen alap biztosítja az összes (vagy majdnem az összes) kitettséget, amelyre egy adott eszközosztályban szüksége van. A Fidelity, az iShares, a Vanguard és a Schwab mind rendkívül alacsony költségű széles piaci indexkövető alapokat kínál az amerikai részvényekre, nemzetközi részvényekre és kötvényekre. Az út egyik elágazása az, hogy a teljes piaci kitettséget hagyományos indexalapon vagy ETF-en keresztül szerezze-e be; mindkét terméktípusban elérhetőek értékes teljes piackövető alapok.
A készpénzállományok esetében olyan termékekre összpontosítson, amelyek alacsony költségűek, jól diverzifikáltak és kevés karbantartást igényelnek: az online megtakarítási számlák és/vagy a pénzpiaci befektetési alapok jól működhetnek ebben a portfólióhelyzetben. A betéti okiratokkal ellentétben nem kell foglalkoznia a lejáró termékekkel, és nem kell újra befektetnie a bevételt.
3. lépés: Dokumentálja a karbantartási rendet
Gondoljon úgy a bébiszitter nélküli portfóliójára, mint egy felnőtt gyermekre: csak azért, mert nem kell minden nap vagy akár negyedévente gondoskodnia az alapvető szükségleteiről, mégis bizonyos időközönként rá kell néznie, hogy minden rendben van-e.
Ha követte a fenti lépéseket, akkor egy alapos éves felülvizsgálat elegendő lehet ahhoz, hogy a dolgok zökkenőmentesen működjenek. (Valószínűleg ennél azért többet kell majd foglalkoznia velük...) Egy ilyen éves ellenőrzés elengedhetetlen, ha Ön már nyugdíjas, mert ki kell találnia, hogy hogyan vonja ki a portfóliójából a megélhetési kiadásokra szánt készpénzt.
A folyamat megkönnyítése érdekében, és ami még fontosabb, annak biztosítása érdekében, hogy ne vigye túlzásba az ellenőrzéseket, használjon egy olyan befektetési politikát, amely dokumentálja a portfóliójának alapvető vázlatait (például az eszközallokációval és az értékpapír-választással kapcsolatos megközelítését), valamint azt, hogy milyen gyakran és hogyan fogja ellenőrizni a portfólióját.
Ha Ön nyugdíjas, akkor a portfóliójának fenntartása szükségszerűen egy kicsit bonyolultabb lesz: nemcsak azt kell meghatározni, hogy honnan fog készpénzhez jutni a megélhetési költségei fedezésére, hanem azt is biztosítania kell, hogy a portfólióból való kivonások ne legyenek olyan magasak, hogy azzal a portfólió idő előtti kimerülését kockáztassa. Egy nyugdíjpolitikai nyilatkozat segíthet abban, hogy mindezeket a kérdéseket kellően átgondolja és megfelelően dokumentálja.
